2014. november 1., szombat

 
A szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb.

 

Sírkertek kapuja 

Sírkertek kapuja sarkig ki van tárva, 
A sok halott lélek a látogatót várja. 
    Jönnek az emberek nagy csokor virággal, 
    Lelkek táncot járnak őszi napsugárral. 

 Megcsillan a napfény egy-egy síremléken, 
Szomorúság lappang emberek szívében. 
Szeretteik sírját szépen kipucolják, 
Bús emlékeiket egymásnak elmondják. 

 Minden ember kimegy most a temetőbe, 
Ez a szép őszi nap nem megy veszendőbe. 
Szeretetük jelét leteszik a sírra, 
Aztán elbúcsúznak, hazamennek sírva.



Bár csak átvehetném a fájdalmad, de az élet nem engedi meg.
Bár csak sírhatnék helyetted, de a könnyeid a tiéd.
És bár csak belekiálthanám a fájdalmad a világba, de ezt csak te teheted meg.
Mindebben nem tudok segíteni.
De ha van valami,bármi, amiben segíthetek, tudod, hogy itt vagyon neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése