2017. március 8., szerda



 "A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."    (Henri Frédéric Amiel)


MÁRCIUS 8. - NEMZETKÖZI NŐNAP

106 éve, 1911-ben ünnepelték meg először a nemzetközi nőnapot, amelynek időpontja 1913 óta március 8. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy Nemzetközi nőnapot.

A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott kiemelt hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.)

1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, s 1913-ig e napon tartották az ünnepet. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot. A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának – más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben meghalt 129 munkásnő – emlékére.

A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált.

Sok helyütt e napon a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat civil szervezetek, mert véleményük szerint a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellően, és e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet ezért azt követeli, hogy állítsanak fel egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők a világ minden részén a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat.

Manapság virágcsokrokat, bonbonokat (nem árt az a kis boldogság senkinek) és kellő humorral teli alig öltözött, ám szemet gyönyörködtető férfiakat mutató videókat és fotókat kapnak a nők ajándékba március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon. A megemlékezés ezen formáit fogadjuk el, köszönjük meg, mi nők, megérdemeljük (igaz, a férfiak szintúgy), ám nem árt ha tudjuk, miért is ünnepeljük a nőket, miről is szól a Nőnap. A női szerepek változása, a feminizmus megjelenése és térhódítása, az autonóm nők elfogadása, a női önrendelkezési jogok, a nők rögös útja az oktatásban, a tudományban és a munka világában, a családon belüli erőszak elleni fellépés, mind olyan téma, melynek középpontjában a nők állnak, noha nem kizárólag a nőkről szólnak.

És miért ne hőbörögjünk a Nőnap ellen? Mert megérdemeljük. Mert ugyan ez a nap (március 8.) semmiben nem különbözik a többitől: reggel felkelünk, gyereket óvodába, iskolába indítjuk, bevásárolunk, dolgozunk este 6-7 óráig, majd gyereket haza-, vagy az aktuális programjára visszük, vagy játszunk vele, megfőzzük a vacsorát, hozzásimulunk a szerelmünkhöz, férjünkhöz, dolgozunk még egy keveset stb. stb. Semmiben nem különbözik ez a nap a többitől, de talán azért is, mert sok asszonynak nagyon keményen kellett és kell ma is érvelni, szót emelni, színt vallani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése